Varga Tamás:
A HOLTAK KEZE
édesapám, Varga József (1943-1974) emlékére
(Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
Budapest, I. [Budai Vár], Színház u. 1-3.
2009.02.19. - 2009.03.15.
A kiállítást megnyitotta: Avi Danziger rabbi)
"A holtak keze mind kinyúl a sírból
És vádolnak az üveges szemek.
Hát megbocsátható-e az, hogy élek,
Hogy ajkam sima, szívem még meleg?"
/Simon Tamás/
Varga Tamás outsider art alkotó, fotózással vagy művészettel kapcsolatos stúdiumot nem végzett. 1999-től, mióta először tükörreflexes gépet vett a kezébe, az intézményesült mainstream-től függetlenül a saját útját járja. Ez a kiállítása is a megszokottól eltérő "képolvasói" metódust igényel.
Az ember életéhez nemcsak a születés, az élet, hanem az elmúlás is hozzátartozik. A halál elviselhetetlen titok, megdermeszti az emberi szívet. Gyökeres és végleges változás. Mozdulatlansággá változik a mozgás, csenddé az élet lüktetése. A test és a lélek különbözőségének hite - mely szerint a lélek a test halála után tovább él és útja az időn kívüli térben folytatódik - segít elfogadni a halál feldolgozhatatlan élményét.
A temető az emberi érzelmek, gyász és könnyek helye, a végső megpihenés, a feláldozás helye. "Szeretem a temetőket."- mondja Varga Tamás. "Csöndes zugok kevés testtel, sok lélekkel. Amikor elegem van az emberekből, belépek a sírkertbe, a város egyedüli nyugalmat árasztó helyére. Apró pontként a végtelenben ízlelgetem a kövek, a természet és az elmúlás szimbiózisát."
Eifert János
Magyar Fotóművészek Szövetsége
korábbi elnök
|